Petra és az édesanyja titka
„Egy esésnek köszönhetően derült fény az édesanyám inkontinenciájára. Most már sokkal könnyebb neki, mert végre megkapja a kellő segítséget…”
„Az anyukám ötvenéves kora után is nagyon aktív volt. Szeretett kikapcsolódni, és imádta kényeztetni az unokáit.
De az évek múlásával egyre kevesebbszer látogatott meg bennünket, és ha el is jött, csak rövid időt töltött nálunk. Egyszerűen nem tudtunk rájönni, mi lehet a gond. A bátyám és én azt hittük, hogy édesapánk halála változtatta meg ennyire a viselkedését, de nem voltunk teljesen biztosak benne.
Aztán egy nap felhívtak a kórházból, és kiderült, hogy megbotlott egy lépcsőn, és eltörte a lábát. Csak néhány napot kellett kórházban töltenie, utána nálunk lábadozhatott.
Megkért, hogy hozzak el néhány dolgot a lakásából, köztük az egészségügyi betéteit is. Visszakérdeztem, mivel tudtam, hogy már túl van a klimaxon. Rákvörös lett a szégyentől, de közben elmondta, hogy vizelettartási problémái vannak, és szüksége van a betétekre. Azt is elmondta, hogy ez volt az oka annak, hogy ritkábban jött el hozzánk.
Felnevettem, annyira megkönnyebbültem. Megnyugtattam, hogy mint másoknak, akik szültek már gyereket, nekem is elcsöppen a vizeletem, ha köhögök vagy nehezet emelek. Bár ő három gyereket szült, korábban soha nem voltak ilyen gondjai. Javasoltam, hogy váltson kényelmesebb inkontinenciatermékekre, amelyek nem engedik át a szagokat, mert akkor sokkal magabiztosabb lenne.
Láttam az arcán, hogy nagy kő esett le a szívéről. Szerintem megkönnyebbült, hogy egy ilyen fiatal nőnek, mint nekem (én 35 éves vagyok), szintén lehetnek vizelettartási problémái, és ez egyáltalán nem zavar. Most már tudja, hogy már a kezdet kezdetén szólnia kellett volna kezelőorvosának (vagy nekem), így megkímélhetett volna mindkettőnket a felesleges aggódástól.”
