SZÓJEGYZÉK

Az inkontinencia kezelésére sokféle javasolt módszer létezik. Ezek egy fajtája az új életvezetési szokások kialakítása, például a hólyagtorna vagy a gátizomtorna, amely a gátizomzat erősítésére szolgál. A folyadékbeviteli és -ürítési szokások megváltoztatása vagy a testsúlycsökkenés is gyakran megoldást jelent. A kezelések másik típusába a gyógyszerezés (vagy a már szedett gyógyszerek felülvizsgálata), az inkontinenciatermékek használata vagy a műtét tartozik. Műtéti beavatkozás kizárólag alapos állapotfelmérés után és abban az esetben ajánlott, ha a kevésbé invazív kezelési formák hatástalannak bizonyulnak. A vizeletinkontinencia pontos okát mindig ajánlatos alaposan felmérni. A műtétet fontolgató betegnek más műtétekhez hasonlóan ezúttal is tisztában kell lennie a lehetséges kockázatokkal, valamint a beavatkozás pozitív hatásaival. Az inkontinenciatermékeket más kezelési módokkal, például az életvitel módosításával vagy a gyógyszeres kezeléssel párhuzamosan érdemes alkalmazni. Inkontinenciatermékek akkor is használhatók, ha a többi kezelés hatástalan volt. A beteg szükség szerint viselheti őket, ha a többi próbálkozás eredménytelennek bizonyult.

A gátizmok (vagy medenceizmok) egy izomcsoport a medence alján, támaszt képezve a két láb között. Az izomcsoport a szeméremcsonttól (elöl) a gerincoszlop aljáig (hátul) húzódik. Ha ezek az izmok meggyengülnek, az problémákat, például vizeletinkontinenciát okoz, ha pedig a végbél záróizma is érintett, akkor székletinkontinencia is kialakulhat.

A hiperaktív hólyag egy tünet alapján leírt állapot, amelyre sürgető vizelési inger jellemző sürgősségi inkontinencia megléte mellett vagy anélkül, gyakori nappali és éjszakai mosdóhasználattal párosulva.

A stresszinkontinencia az akaratlan vizeletvesztés kellemetlen jelensége mozgás vagy fizikai megerőltetés, illetve tüsszentés vagy fekvés közben. A záróizom, illetve a medencefenéknek a húgyhólyagot tartó izmai és ínszalagjai nem elég erősek a vizelet bent tartásához.

Más néven dülmirigy: a férfitestben a húgyhólyag alatt található mirigy. A prosztata állítja elő az ejakuláció során a nemi váladékot (ondót). Idősebb férfiaknál gyakori, hogy a prosztata megnagyobbodik, és akadályt képez a húgyvezeték számára. Mindennek tünete például a vizeletsugár gyengülése, illetve a húgyhólyag nehézkes vagy nem teljes kiürülése.

A vizelettartási panaszokat a férfiaknál leggyakrabban sürgősségi inkontinencia okozza. A sürgősségi inkontinencia az a jelenség, amelynek során hirtelen vizelési inger tapasztalható, de nem visszatartható addig, amíg az érintett mosdóba ér. Előfordulhat, hogy a betegnek napközben 4-8 alkalommal, éjszaka pedig többször is kell vizelnie. Ez gyakran a prosztatanagyobbodás vagy a prosztataműtét következménye.

Ha állandó vagy szakaszos vizelettartási panaszai vannak, lehetséges, hogy túlfolyásos inkontinenciája van. A problémát rendszerint az okozza, hogy valami akadályozza a vizeletsugarat, így a húgyhólyag túltelítődik, majd szivárogni kezd.

Ez néhány cseppnyi vizeletet jelent mosdóhasználat után akkor is, ha várt egy kicsit, majd lerázta a péniszét. Az utócsepegésnek két fajtája van: a vizeletürítés utáni szivárgás és a rendes utócsepegés. Utócsepegés azért fordulhat elő, mert a húgyhólyag nem ürül ki teljesen vizelés közben, így a vizelet felgyülemlik a hólyagból kifelé vezető húgyvezetékben.

A vizelettartási panaszok kifejezést gyakran az inkontinencia szó szinonimájaként használják; akaratlan vizeletvesztést jelent. Noha széles körben elterjedt, a vizelettartási panaszok kifejezés angol nevének (bladder weakness) magyar tükörfordítása (hólyaggyengeség) orvosi értelemben pontatlan, mivel a szivárgást nem a hólyag gyengesége, hanem az úgynevezett alsó húgyúti szindróma (LUTS) okozza.

A vizelés (ürítés) folyamata.

A vizeletürítés utáni szivárgás az a jelenség, amikor a húgyhólyag nem ürül ki teljesen, és vizelés után tovább szivárog. Megnagyobbodott prosztata vagy gyenge gátizomzat esetén gyakori jelenség.